Saturday, July 9, 2016

A ketrec nem börtön, hanem pihenősarok 

Kezdő gazdiként szomorkodva néztem, ahogy a szüleim beszerzik Eagle első kuckóját: egy ketrecet. Inkább emlékeztetett egy kisebb börtönre, mint valami szerethető helyre. Hogy a kutyám mit gondolt, azt nem tudom, de hamar rájöttünk mindketten, hogy nem elzárva van, hanem inkább így vigyázunk rá.  
Meg kell szoknia, hogy ez az ő kuckója. Fontos, hogy tegyük kényelmessé a ketrecét, például rakjunk bele neki egy-két játékot. Legyen szem előtt, tehát ne a lakás egy elzárt sarkában, hanem inkább a nappaliban tartsuk. És elhelyezhetjük benne a kedvencét is: a kaját. Lehet ez egy kis csont, amit a húslevesünkből szedtünk ki, vagy ami a múlt éjjeli kerti partiról maradt. Szintén lényeges, hogy nagy legyen a ketrec, nehogy azt érezze, hogy össze van tömörülve egy kis helyen. 
Több oka is van annak, hogy miért tesszük be a ketrecébe. Például megóvjuk a lakást - és őt, saját magától is néha :) - amikor csak egy-két órára elmegyünk nélküle otthonról. Vagy amikor játszik és le kell pihennie (akárcsak egy kisgyereknek :),  vagy amikor takarítunk és nem jó ha láb alatt van. 
Eagle mostanra kifejezetten szereti, nem tiltakozik, sőt állandóan alszik egy jót benne. Nem mondom, hogy első perctől fogva könnyű lesz, de minél kisebb korban kezdjük el, annál jobb és természetesebbé válik számára. :) 

No comments:

Post a Comment